A Bőr története
A bőr ősidők óta felhsznált természetes alapanyag.Bőrből, prémből készültek az első egyszerű ruhák, lábbelik. A bőrt a korai időktől felhsználták különböző tárolók (tömlő, kulacs, tarisznya, táska, zacskó, láda), hangszerek (dob, duda) készítéséhez. Egyes népek használták a sátrak fedéséhez, ami néhol még prémből készült kis hálófülkét is rejtett. A házak berendezési tárgyai, lepedő, párna, takaró, bútorhuzat is gyakran bőrből volt. Néprajzi feljegyzések utalnak a szegények házain üveg helyett használt, kifeszített hólyagokról, amelyek, ha nem is teljes mértékben, de mégis áteresztik a fényt. A közlekedés sem nélkülözhette ezt az anyagot, a lovak szerszámai, nyereg, ostor készült belőle, valamint a folyón való átkeléshez több nép is bőrből készült tömlőt használt. A bőr hosszú ideig íráshordozó is volt (pergamen).
A bőrművesség fejlődése és az igények növekedése hívta életre a középkori bőrös céheket. A mesterségek a bőr kikészítése, felhasználása szerint lassan elkülönültek tímár-, kordoványos-, tobak-, varga-, bocskoros-, csizmadia-, szűcs-, szíjgyártó-, nyerges-, könyvkötő- stb. mesterségre. A XVIII. század az európai bőripar virágzásának kezdete. A XIX. században számos felfedezés, újítás látott napvilágot, például a krómcserzés, az addigi lassú hatóidejű növényi cserzőanyagok felváltására. Az első szűcsvarrógép 1880 körül jelent meg. Mindezek mellett napjainkig tovább él az ősi technikákat, hagyományokat őrző népi bőrművesség is.